Amikor 1946-ban hatvan mezőkövesdi család érkezett Solymárra, hogy elfoglalják a kitelepített svábok házait és földjeit, a falu ősi rendje végleg felborult. Az elnémult udvarokba, az Okeli vendéglő patinás falai közé idegen szavak és új arcok költöztek, miközben a régi tulajdonosok megbélyegzetté váltak a saját szülőföldjükön. [1]
Vajon mi vár a márianosztrai fegyházból szabadult, csontig lesoványodott fiatal anyára, amikor két nap gyaloglás után végre eléri Solymár határát? Mit érez az ember, amikor a saját otthona ablakán bekukucskálva azt látja, hogy a feljelentője ül a családi asztalnál, miközben az ő férje és kétéves kisfia egy idegen ház sötét nyári konyhájában húzza meg magát?
Hozzászólások (0)